Tudod, mi a különbség a hip-hop, a house és a különböző utcai táncok között?
Meg akarod ismerni a legmenőbb street dance-t és urbán stílust?
A BEAT fesztiválon lehetőséged van minderre.
Ez egy olyan táncverseny, amelynek a lényege, hogy a streetdance legismertebb műfajaival és táncegyütteseivel ismertessük meg a nagyközönséget és az érdeklődőket.
A streetdance
A street dance olyan táncstílusok gyűjtőfogalma, amelyek a 70-es évektől napjainkig organikusan alakultak ki az Egyesült Államok különböző városrészeiben: utcákon, klubokban, és szórakozóhelyeken. Attól függően, hogy kit kérdezel, szélesebb vagy szűkebb skáláját kaphatod a street dancenek minősülő táncoknak. Az elterjedt értelmezés szerint az utcai táncok azok a táncformák, amelyek a hip-hop, a funk és a klubkultúra részének tekinthetők.
Sok úttörő ezt a meghatározást túl tágnak tartja, és ragaszkodik a különböző stílusok elkülönítéséhez, mivel történelmük és kultúrájuk nagyon különbözik. Ezen erőfeszítések ellenére az emberek többsége általánosan használja a kifejezést. Ezt erősítik a mainstream filmek, amelyek az összes stílust keverik a látványosabb táncjelenetek érdekében. Gyakran ezek a filmek jelentik az első érintkezést a tánccal, és ez formálja megértésüket.
Most egy rövid ismertetőt olvashattok a különféle stílusokról, hogy egy kicsit bepillantást nyerhessetek abba, hogy mit is szeretnénk elétek tárni.
Locking
A “popping”-hoz hasonlóan szintén a késői ‘60-as és korai ‘70-es évekből az USA nyugati partvidékéről származó stílus. Viszont zeneileg a rendes hangszerek adják meg a hangzás alapját és nem a gépies, robotikus hangok a rá jellemzők. A funk zenei stílusának köszönhetően élettel teli, vidám hangulatot áraszt, ami a mozdulatokon keresztül is megjelenik. Sok mozdulathoz az ihletet olyan rajzfilmes karakterek adták, akik a tvben szerepeltek a tánc létrehozásakor(pl.:Scooby Doo). A stílus legmeghatározóbb alakja Don “Campbellock” Campbell. A “locking” elnevezés is neki köszönhető, amikor megpróbálta az úgynevezett „Funky chicken” nevű mozdulatot, de az nem úgy sült el, ahogy azt ő várta.
hip-hop dance
A “hip-hop dance” egy freestyle-on alapuló táncstílus, eredete visszavezethető egészen a hip-hop kultúra kezdetéig. A különböző “social”(közösségi) és party táncok inspirálták kezdetben. A lépések nevét sokszor egy adott zene címétől kapta, mivel arra a bizonyos zenére mindenki tudta mit kell táncolni. Eleinte a mozgás anyagokat külön stílusoknak kezelték majd elkezdték mixelni a különféle stílusokat(“style”-okat), így lett a freestyle. Ami azt jelenti a stílusok szabadon variálása. A “hip-hop dance” elnevezést pedig, azért kapta mert fogták az összes korábbi stílust és elkezdték hip-hop zenére táncolni. Időrendileg három részre bontják a mozdulatok eredetét: Old School(‘80-as évek elejétől ‘90-es évek elejéig), Middle School(‘90-es évek elejétől ‘90-es évek végéig), New School(2000-es évektől napjainkig). A “hip-hop dance” sokféleképpen tud kinézni és hatni a táncostól függően. A mozdulat és a zene személyes értelmezése adja a tánc végső ízét.
popping
Egy stílus a késői ‘60-as és korai ‘70-es évekből, amely az USA nyugati partvidékéről származik. Kemény izom-összehúzódások jellemzik, amit úgynevezett “pop” vagy “hit” vagy magyarul töréseknek hívnak. Amikor a zenei produkciókban megjelentek a dobgépek és szintetizátorok, a zene gépi és robotikus hangulatot árasztott, ami megalapozta a stílus kialakulását. A popperek illúziókat keltenek azáltal, hogy olyan izolációs technikákat alkalmaznak, amiknek a segítségével lehetetlennek tűnő mozdulatokat hoznak létre. A “popping” megnevezést gyakran használják a hasonló stílusok összesítő kifejezéseként, bár e stílusok úttörői nem értenek egyet ebben, és külön-külön elnevezéseik van.
breaking
A “breaking” egy akrobatikus tánc forma, amely Bronx utcáin született a ’70-es években a hip-hop szubkultúra részeként. Az “MCing”, a “DJing” és a “Graffiti”-vel együtt az úgynevezett „hip-hop négy elemének” egyik meghatározó eleme. Zeneileg meghatározó része a “breakbeats”-ek. A DJ-ék elsajátítottak egy technikát, ugyanazokat a breakbeat mintákat játszották le két különböző lemezjátszón, ami lehetővé tette számukra, hogy megismételjék a dobmintákat úgy, hogy az egyik lemezt visszapörgetik, miközben a másik is szólt. Könnyen megkülönböztethető más stílusoktól, mivel a tánc nagy része a padlón zajlik, és a táncosok akár a kezükön, hátukon vagy a fejükön is pöröghetnek. A “breaking”-et gyakorlókat “b-boys”, “b-girls” vagy egyszerűen “breakers”-nek hívhatjuk.
House dance
A “House dance” később alakult ki a ‘70-es évek végén és a ‘80-as évek elején a “Chicago”-i és “New York”-i underground klubokban. Sok szempontból különbözik a listán szereplő többi stílustól, ez az egyetlen a fent említettek közül, amit house zenére művelnek. Míg a táncosok általában laza hangulatot árasztanak a felsőtestben és a karokban, addig az alsótestet gyors és összetett lábmunka jellemez. A lépések és kombinációk olyanok, mint a különböző kultúrák kaleidoszkópja, amelyek ihletet kölcsönöznek a tap, az afrikai, a latin táncokból, a harcművészetekből és még sok más műfajból. A “House dance” a szabadságról, az improvizációról és a zene átéléséről szól.
